Ezt el se hiszem... Elképesztő mennyire jól is ismer engem.. Pedig utoljára pólyás koromban találkoztunk.. Mégis csak attól. hogy figyelt engem, ennyi mindent megtudott rólam... Miközben a legtöbb barátom, habár végig mellettem voltak, mégse tudják megérteni az érzéseimet... Erre jön ő, aki szinte a gondolataimban olvas! El se hiszem... De várjunk.. most nem azért vagyok itt, hogy az ő erényeit és a barátaim hiányosságait tárgyaljam.. Hanem azért, hogy választ kapjak a kérdéseimre...
- Várj... valamiről beszélnünk kell - mondtam komolyra fordítva a szót.
- Gondoltam, hogy valami fontos lehet, különben nem hívtál volna ide.
- Igazából arról lenne szó, hogy...
- Eszedbe jutott, amit azok ketten tegnap mondtak.. De tőle nem akarod megkérdezni, mert úgy se mondaná el az igazságot... Az érdekel, hogy egy angol herceg miért vállalta el a japán állherceg szerepét, igaz?
- Mégis honnan? - kérdeztem csodálkozva.
- Honnan tudtam, hogy mire vagy kíváncsi? Mondtam már, hogy jól ismerlek. Az észjárásod és a személyiséged is - mosolygott rám.
- És a válasz? - kérdeztem.
- Huh - sóhajtotta - Kaito, azaz Sensei, ahogy te hívod, valóban az angol trón örökösei közé tartozik. Azonban volt néhány nézeteltérés az apja és az anyja között, amiből az apja került ki vesztesen. Elvesztette nemesi rangját, de az anyja még feljebb került a ranglétrán. Miközben az apja nyomorban tengődött, az anyja magához vette őt, és minden jóval ellátta. Azonban nem sokkal később az anyja beteg lett, amibe bele is halt... Kaito-t az apja vette magához, majd pedig édesanyád talált rá... Azt mondta, hogy befogadja magához, az apját pedig újra nemesei ranghoz segítette. Az édesanyád mentette meg őket a nyomortól. Ez után ő elfoglalta a te helyed. Azonban amikor először találkozott veled gyerekként, rögtön beléd szeretett. Akkoriban még én is kisgyermek voltam.. De én már akkor is a családod szolgálatában álltam. Még akkor megkért engem, hogy tartsalak szemmel... de nem miatta tettem.. születésed óta figyeltelek.
- Tehát akkor ő már az első találkozásunk óta szeret? - kérdeztem csodálkozva.
- Pontosan. Bízhatsz benne. Ha pedig valamit nem mond el neked, azt azért teszi, hogy téged védjen vele! De ha valamit minden áron tudni szeretnél, akkor csak hívj újra - nevetett rám.
- Mondd csak, hogy lehet az, hogy te mindenről és mindenkiről tudsz?
- Egyszerű... Én egy komornyik vagyok. Az a dolgom, hogy mindent tudjak. És azt is tudom, hogy ideje visszamenned, mert Kaito már keres. Ég veled - lehelt csókot a kezemre, azzal eltűnt...