Elérkezett a nagy nap! Végre leveszik a szememről ezt a vacak kötést... Amint hallottam, kb olyan 8 orvos lehet benn.. Meg persze Ikuto, Misa, Frora, Hikari és Sam. Az elmúlt napokban mindenki összeismerkedett...Éreztem, hogy veszik le a kötésem... Mintha világosságot láttam volna.... Amikor az utolsó réteg is lekerült, az orvos megszólalt:
- Jól van Amori-chan. Itt az ideje, hogy kinyisd a szemed.
Vettem egy mély levegőt, majd lassan kinyitottam a szemem. Fényt láttam.. pont mint azon a napon... Hunyorogva néztem körbe, és szaporán pislogtam. Homályosan, de emberi harcok kezdtek kirajzolódni.... Azonban akit először megláttam, arról nem is tudtam, hogy itt van...
- Ian! - kiáltottam fel csodálkozva.
Az ajtóban állt, a falnak támaszkodva. Amikor észrevettem, ellökte magát a faltól, és közelebb jött.
- Micsoda megtiszteltetés... Engem látsz először...
- Mégis mit keresel itt? - lépet azonnal elé Ikuto.
- Neked semmi közöd hozzá, szolga fiú.... - lökte odébb egy mozdulattal.
- Ő nem egy szolga, Hanem a barátom! Te viszont nem vagy az4 Jobb ha elmész.
- Ejnye, hogy beszélsz te a vőlegényeddel?
- Te soha nem voltál és nem is leszel a vőlegényem!
- Édesanyád nem így látja.
- Ez az én életem, és nem az övé! Én döntök, hogy kihez megyek hozzá!
- Kitalálom. Te Kaito-t szereted, igazam van?
- Igen! Őt szeretem.!
- Akkor had áruljak el neked egy kis titkot - lépett oda hozzám, majd közel hajolt, hogy csak én halhassam, hogy mit mond - Kaito-t én raboltattam el. Soha többé nem fogod látni őt! Te hozzám tartozol, és nem hozzá...
Ezt nem hiszem el.. Ő raboltatta el? Ez már több a soknál.. Könnyek gyűltek a szemembe... Elegem van belőled. Dühösen meredtem rá és pofon vágtam.
- Azonnal tűnj innen!