Valaki a vállamnál fogva rázott meg... és közben engem szólongatott... nem tudtam ki volt az, de ismerősnek tűnt.. túl ismerősnek.... Lassan kinyitottam a szemem... egy hosszú szőke hajú srác ült az ágyam szélén... ágy... mégis hogy? én tegnap egy virágos mezőn voltam... és ez biztos! Mégis, hogy kerültem ide?
- Felébredtél? - kérdezte.
- Mégis hol vagyok? - kérdeztem és lassan felültem az ágyban.
- A házunkban. Jobb lesz, ha nyugton maradsz!
- Mégis mi folyik itt Daigo? - kérdeztem.
- Egyszerű... elraboltunk - vonta meg a vállát.
- Elraboltatok? Mégis kivel?
Nem érdekezett válasz a kérdésemre, hanem kinyílt az ajtó. Egy lány lépett be rajta... ismerősnek tűnt, de csak akkor ismertem fel, amikor már az ágyamhoz ért...
- Hiro... - sziszegtem.
- No lám... tehát emlékszel rám....
- Daigo.. Mégis mi közöd van ehhez a lányhoz? - fordultam felé.
- Hogy mi? Ő az unokanővérem.
Ezt nem hiszem el... Ők.. ők unokatestvérek? Az lehetetlen... hiszen már évek óta ismerem Daigo-t! Ő nem gonosz! Ő nem olyan, mint Hiro! Ez csak egy rossz álom lehet.... vagy egy félreértés...
- Gondolom kíváncsi vagy rá, hogy miért raboltunk el...
- Kitalálom.... bosszú?
- Ezúttal nem... Megegyeztem Ian-nel. Ha Ő megkap téged, elengedi a vőlegényem.
- Ő nem a vőlegényed!
- De igen. Hazudott nekem.
- NEM! Nem hazudott nekem!
- Tényleg? Akkor ugye azt is tudod, hogy tőle vagyok terhes.....