Kezemből kiesett a fegyver, az a ribanc pedig holtan esett össze... Ruháján végigfolyt a vér, szeme fenn akadt... Visszafordultam Ikuto-hoz... Nem hiszem el, hogy meghalt... Ő nem halhatott meg... Lassan odamentem hozzá és letérdeltem mellé... Megfogtam a kezét... teljesen hideg volt... szeme becsukódott...Nem tudtam mégis mit kéne tennem... én nem voltam orvos... orvos... fel kell hívnom Ian-t... de nem... Ő rabolta el Sensei-t... mégis mit tehetnék? Nem bízhatok már senkiben... egy pillanat... Amaya apja is orvos! Fel kell Őt hívnom... Amaya mindig segített az apjának a rendelőben. Ő biztos tudná mit kell tenni! Gyorsan benéztem a kocsiba. A kesztyűtartóban találtam meg a telefont. Bepötyögtem Amaya számát.
- Igen? - szólt bele a telefonban.
- Amaya én vagyok az Akane. azonnal ide kell jönnöd. Meglőtték őt! - zokogtam a telefonba.
- Mégis kit? Hol vagy és mi történt?
- Nem tudom hol vagyok... Próbáld meg lekeresni a GPS adatokat... Az a ribanc Hiro lelőtte Ikuto-t! Sietned kell. Nem halhat meg!
- És mi van Hiro-val?
- Halott...
- Mégis hogy?
- Megöltem.. de ez nem fontos. Azonnal ide kell jönnöd! - azzal leraktam a telefont.
Levettem a pulcsit, ami rajtam volt, összehajtogattam és Ikuto feje alá tettem. Futó léptek zaját hallottam. Odafordultam.. Daigo volt az. Amikor meglátta, hogy Hiro mozdulatlanul fekszik földön, odarohant hozzá. Próbálta kitapintani a pulzusát, de amikor nem találta, hisztérikus sírásban tört ki.
- Mégis mi a franc történt itt? - üvöltötte.
Nem válaszopltam neki. Még csak rá se figyeltem. Ikuto-val foglalkoztam, nem vele. Azonban egszer csak valami kattanásra lettem figyelmes. Lassan fordultam meg. Daigo kezében ott volt a fegyver és egyenesn rám szegezte azt.
- Te ölted meg! - üvöltötte - Csak nyugton kellet volna maradnod és akkor nemesek senkinek baja! De most miattad meghalt! Ezért az életeddel fizetsz!!
Nem volt időm bármit is tenni... Utolsó ép gondolatommal becsuktam a szemem és felemeltem kezem, bízva abban, hogy majd a golyó megáll a kezembe fúródva... De a lövés hangja nem velem szemből zúgott, hanem mellőlem... Kinyitottam a szeme... Daigo vérében fuldokolva feküdt a földön... megfordultam.. Ikuto a könyökén támaszkodva szorította fegyvert, amivel egy másodperce mentette meg az életem....