Nem... az lehetetlen... Sensei azt mondta, hogy sose szerette őt... nem lehet terhes Tőle.. az teljességgel kizárt... Fájdalom hasított belém.. Mi van, ha Sensei végig hazudott nekem? MI van, ha csak játszott velem... MI van, ha azért maradt velem, hogy Ő maradhasson a herceg általam? Mi van, ha csak kihasznált engem? Lehet, hogy sose szeretett igazán... csak megjátszotta az egészet... A fájdalom egyre erősebb lett... Összehúztam magam, azt remélve, hogy talán olyan apró lehet, hogy eltűnök a világról... Egyre jobban fájt... Már sikítottam a fájdalomtól... Az a nő odalépett mellém... hozzám akar érni... Felkaptam a párnát, és teljes erőmből hozzávágtam... Felugrottam az ágyról és az ajtó felé rohantam... Daigo az utamba állt... Könnyek gyűltek a szemembe a fájdalomtól.. Elkapott engem, én pedig a mellkasát püföltem ökölbe szorított kezemmel... Nem használt... Ő jóval erősebb volt nálam.. Nem tudtam ellene tenni semmit... Már üvöltöttem... a fájdalom mégse enyhült... Ő pedig egyre erősebb lett... Gondoltam egyet, és a gyomrába vágtam... Végre elengedett... Sikerült kikerülnöm a karmai közül... Kinyitottam az ajtót és kirohantam rajta... Egy folyosóra értem... Hallottam, hogy valamelyikük utánam rohan... nem tudtam hol a kijárta... Amiikor az egyik ablakon át megláttam a kaput, döntöttem... Kezeimet arcom elé emeltem és kiugrottam az ablakon... Puha füvön értem földet... A kezemet felsértette az üveg és vérzett... mégse érzetem más fájdalmat, csak azt, mai eddig is kínzott... Rohantam a kapu felé... Nem nyílt ki... muszáj volt átmásznom rajta... Amint kiértem az útra futni kezdtem... Reméltem, hoyg valaki majd jön erre és felvesz... Futottam, ahogy csak a lábam bírta... Reméltem ha messze kerülök Tőle, akkor a fájdalom is enyhülni fog... Egyszer csak egy motor hangját hallottam... Egy fehér kocsi tűnt fel... Vadul integetni kezdtem, hogy felhívjam magamra a figyelmét.... Sikerült... amikor hozzám ért megállt. Egy ismerős alak szállt ki az autóból és aggódva lépett oda hozzám.
- Akane! Mégis mi történt veled? Jól vagy? De hiszen te vérzel!
- Menjünk innen.... gyorsan... Veszély... - lihegtem fáradtan...
Az autóhoz kísért és beültetett az anyósülésre... Utána Ő is be akart szállni... de egy pisztoly csöve meredt rá... Éppen figyelmeztetni akartam, de késő volt... a fegyver elsült... A vére a kocsira fröccsent... beterítette az egész szélvédőt... Mindenhol vér volt... Ő pedig erőtlenül esett a földre... Túl sok volt a vér... Ő...most.. meghalt? Az nem lehet.. nem halhat meg... Kiszálltam a kocsiból és odasiettem hozzá... A teste teljesen kicsavarodott, a szeme fennakadt... Közel hajoltam hozzá, de már nem vette levegőt... Könnyek gyűltek a szemembe...
- Ő már nincs többé - hallottam annak a nőnek a hangját.
- Az nem lehet....
Ránéztem... Nevetett... Az a ribanc Rajta nevetett... Érzetem, hogy adrenalin áramlik a véremben. Felálltam és kicsavartam kezéből a pisztolyt.... Abba hagyta a nevetést és rémülten nézett rám...
- Ezt érte kapod - súgtam és meghúztam a ravaszt...