Nem tudom mi történt velem... csak arra emlékszem, hogy elüldöztem Sensei-t, majd befeküdtem Ikuto ágyába. Most pedig a saját, pontosabban a régi ágyamban fekszem.A szobámban teljes rend uralkodott, tehát Kasumi már elment... Kimásztam az ágyból és lementem a földszintre. Valamiféle zajt hallottam a konyha irányából, ezért lassan odalopództam. Résnyire nyitottam az ajtót és belestem rajta. Amaya állt a tűzhely előtt az én rózsaszín kötényemben. Szélesebbre nyitottam az ajtót és jobban szemügyre vettem az elém táruló látványt. Akárhogy is próbáltam, nem tudtam visszatartani kitörő nevetésem. Ő kérdőn fordult felém, egyik kezén a rózsaszín sütőkesztyűvel, másik kezében pedig egy szedőkanállal.
- Felébredtél? - kérdezte mosolyogva, majd végignézett magán és nevetve nézett rám - Furcsa látvány, igaz?
- Eléggé - nevettem - A rózsaszín igazán nem a te színed!
Letette azokat, amik a kezében voltak, majd elzárta a gázt és odasétált hozzám.
- Már minden rendben? - kérdezte immár komoly hangon.
- Igen. Köszönöm, hogy elhoztál - mosolyogtam rá.
- Nincs mit. Örülök, hogy végre újra itthon vagy. Idejét se tudom már, hogy mikor töltöttünk együtt egy kis időt, vagy hogy mikor mentünk utoljára együtt iskolába - sorolta szomorúan.
- Igaz, sajnálom - öleltem át őt - Mostanában eléggé megváltozott az életem, és nem tudtam ellene tenni semmit. Azt kívánom, bárcsak visszatérhetnék azokhoz az időkhöz, amikor a legnagyobb bajom az volt, hogy dolgozatokat kell írnom - nevettem keserűen.
- Akkor csak gyere vissza... Gyere vissza hozzám! - ölelt át szorosan.
Nem tudtam mit mondhatnék neki. Egy részem mindennél jobban vágyott vissza ide, de a másik részem azt súgta, vissza kell mennem a valódi családomhoz, megtalálni Ikuto-t és elfoglalni a helyem a trónon...